A jó kérdés feltevése

A tervezés előtt lényeges minden paraméter és a projektben részt vevő erő összegyűjtése a tervezési programban. Mérhető és nem mérhető paramétereket egyaránt megkülönböztethetünk. Mérhető értékek például az alapterületek, a beépíthetőség vagy a költségkeret. Nem mérhető dolgok lehetnek a vágyak, az elvárások vagy akár a félelmek. A projektben lévő erők gyakran ellentmondanak egymásnak, éppen ezért a paraméterek priorizálandók: mi az, ami mindenképp fontos, és min lehet változtatni. A paramétereket lehetőség szerint célszerű több irányból megvilágítani, mivel a legkönnyebben a tervezési program elején lehet változtatni. Előfordulhat az is, hogy az adott értékekkel egyszerűen nincs megoldás. Az összeállított tervezési program alapján kezdődhet el maga a tervezési folyamat.

Az épület „megfogalmazása”

Ez nem jelent mást, mint az összetett kérdések egyszerű megoldássá formálását. A tervezés elején káosz uralkodhat, ezért ilyenkor érdemes időt hagyni a kérdések kiértékelésére, érlelésére.

Egy építésznek fontos feladata a helyiségek funkcionális elrendezése, de ez önmagában még nem tekinthető építészetnek. Az építészet az ötlettel kezdődik, ami a tervezési programban meghatározott erők szintézisét, egy központi ötletté formálását jelenti. Ez biztosítja a funkció működését és a terek értékállóságát. A terek legalább annyira fontosak – ha nem fontosabbak –, mint az őket határoló vagy formáló térelhatároló elemek. Egy térbe érkezve pedig meghatározóvá válhat az előtte lévő tér is. Például egy alacsony északi helyiségből egy magas, benapozott déli helyiség még nagyobbnak és fényesebbnek tűnik. Emellett minél több funkciójuk van az építészeti elemeknek, annál jobbak. Például a szinteket összekötő lépcső szoborként jelenhet meg a közösségi térben, vagy térelhatároló feladattal is bírhat. Vagy amikor egy ablak fényt enged be, napenergiával fűt és látványt keretez. A tervnek feladata az integrálás, hogy a részek arányosan összeálljanak egy egésszé. Ezentúl átgondolandó tényező az is, hogy az épület miként tud hozzáadni a környezetéhez. Ebből adódóan fontos az intuíció és a józan ész megfelelő egyensúlya.

A tervezés előtt lényeges tisztázni, hogy az építtető „konzulenst” vagy „szerzőt” keres. A „konzulens” összegyűjti az információkat, és az ügyfélre bízza a döntést. A „szerző” ezzel szemben az összegyűjtött információkat értékeli is, valamint megoldási javaslatot tesz. Az építész általában „szerzőként” tud a legeredményesebben működni. A javaslatról ezután lehet az építtetővel egyeztetni és haladni tovább. A korábbi épülettervek ismétlése azért kerülendő, mert egyrészt minden feladat más, másrészt a körülmények egyre összetettebbé válnak, így a kudarc esélye elég magas. A tervezési folyamat során érdemes továbbá olyan részek megtalálására is figyelni, amelyek csak a „sorok között” voltak korábban jelen, a nem odaillő dolgokat pedig ki kell hagyni. Egy karácsonyfa sem attól szép, ha minden díszt ráakasztunk. A tervezési folyamat olyan, mint egy közös főzés: más lesz az íz, mint ha az építtető és az építész külön-külön főzne. Ezzel együtt a közösen megformált döntéseknek értékük lesz.